Ha Őrült a Vágyad...

Soha ne kérj olyat, mit szívemből nem tennék...
Soha ne mondd, hogy bolondság az emlék.

Soha ne titkold, akkor sem, ha Őrült a Vágyad...
De mondd meg Nekem, ha nincs már helyem Nálad.

A holdfény megsimogat, ébren is álmodom...
Virágok illatoznak, szobánkban száz csokor.

Sárga gyertyák festik arcunkat, ha két szemedbe nézek...
De kezed most nem érem el, lehet, hogy az élet téved.

Mert nem vagy itt, és csak egy verssel üzenek...
Várlak új világ, gyújtson e hajnal tüzeket.

Hogy legyünk együtt, s ne kelljen számolni a perceket...
Mert csak az idő múlik el, de semmi más Teveled.

Soha ne félj, de szárnyalj és égj velem...
Legyen a miénk a szavakon túl az érzelem.

Soha ne titkold, akkor sem, ha őrült a vágyad...
De mondd meg Nekem, ha nincs már helyem Nálad.

Csillagokkal táncolunk, szívem felhők közt szárnyal...
De eltévedni nem lehet, mellettem a Társsal.

Ki nem csak álom, de álmodozni oly jó vele...
S gyönyörűség, ha holdfény helyett simít keze.

Vándorok vagyunk, magányos, békés harcosok...
Egymásra nézve látjuk... A Teremtő szépet alkotott.

Egy csodát nekem, egy csodát neked, mindent nekünk...
S a mindenség útjain egy ölelésben eggyé leszünk.

Soha ne félj, egymást úgyis megtaláljuk...
Akiknek van, valóra válhat minden álmuk.

S ha találkozunk, ne titkold, ha őrült a vágyad...
Csak éreztesd, hogy van még helyem Nálad.

                                      €$@ß@