Láttál és én láttalak...

Kimondatlan pajzán szavak, testünkben a vágy feszül...

Szemünk tükrén fodrozódva, forró nyári tüz hevül.

Kéz a kézben reszketés, Én mindig Téged vártalak...

Szerelmünk már többről szól, mint, hogy láttál és Én láttalak.

 

                                            €$@ß@

 
 

Szeretlek... Csak így egyszerűen...

Ki kényszeríthetné sejtjeinket arra, hogy ne osztódjanak...

S többé ne érezzük érintésünk nyomán a dallamot, melyet Bennünk játszanak.

Elmondhatnám másképp, ha eszembe jutnának szebb szavak...

Ölelő karjainkban olyan a csend, ahol csak a gondolataink suttognak.

Kiálthatnám, végre mindenki hallja meg...

Milyen az, mikor röpít egy érzés, mint tollpihét elragadó fergeteg.

Súghatnám füledbe halkan, csendesen...

Milyen az, mikor melletted ébredek, s végtelen kékség tölti be a lelkemet...

Két szemem íriszedben fürdik, s veled zuhan a csillogó mélybe.

Szeretlek...

Csak így egyszerűen...

                                                     €$@ß@

Észrevétlenül...

Vigyázva óvatosan, de vadul csókollak meg...
Még nem rombolhatok, s nem is vennék el Tőled semmit.

Hidak láncolnak titkainkhoz, szelíd szavak szolgálnak...
Féltve lesünk a holnapba, félve és vigyázva.

Ajkad ajkaimmal csókolva, észrevétlenül...
Szerelemünkből nemz szerelmet a rejtély.

                                           €$@ß@

Szerelemmel szeretni Téged...

Nem akarok más lenni, csak apró fény az éjben...
Álmaidba lopva bújni, forró ölelésben.

Lennék nyelved hegyén méz, füledben halk dallam...
Bőrödön vad bizsergés, ajkadon egy sóhaj.

Szemed sarkában kis ránc, ha önfeledten nevetsz...
Pupilládon huncutság, pár kacagó sós könnycsepp.

Nem akarok több lenni, csak oxigén a léthez...
Ereidben vörös test, hogy bejárhassam szíved.

Lennék burkán izomsejt, hogy dobbanhassak benned...
Nem akarok mást, csak Szerelemmel szeretni Téged.

                                 €$@ß@

De csak akkor, ha Igazi...

A Szeretet tüzéből, ha Igazi, sohasem lesz parázs.

Nem szabad elhinni, hogy a szeretet nem más, mint takarékra állított Szerelem.
Hogy az idő kimerítette, s most már nem lángolva ég, csak halványan parázslik.
Ezt ne hidd el!

Soha!

Minden vallás a szeretetet hirdeti...
De Örök Parazsat nem találsz egyetlen templomban sem...

Csakis Örök Lángot.

Ez a szimbóluma.
Ez így van nemcsak az isteni, de az emberi szeretetnél is...

De csak akkor, ha Igazi.

Ha Lángol...

Évtizedek múlva is lángol.

Mindig.

Különben soha nem is volt köze a szeretethez...
 

                                             €$@ß@