Szeretlek... Csak így egyszerűen...

Ki kényszeríthetné sejtjeinket arra, hogy ne osztódjanak...

S többé ne érezzük érintésünk nyomán a dallamot, melyet Bennünk játszanak.

Elmondhatnám másképp, ha eszembe jutnának szebb szavak...

Ölelő karjainkban olyan a csend, ahol csak a gondolataink suttognak.

Kiálthatnám, végre mindenki hallja meg...

Milyen az, mikor röpít egy érzés, mint tollpihét elragadó fergeteg.

Súghatnám füledbe halkan, csendesen...

Milyen az, mikor melletted ébredek, s végtelen kékség tölti be a lelkemet...

Két szemem íriszedben fürdik, s veled zuhan a csillogó mélybe.

Szeretlek...

Csak így egyszerűen...

                                                     €$@ß@