Akarlak...Szeretlek...

Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,

dacos, síró szíved csupa vad szerelem,

csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő,

már lankad az ész, a védekező.

Félelem? távolság? mit jelent?

mindig több, több éhséget teremt,

hiszen elpusztulunk így te meg én

két árva, fuldokló, néma, szegény!

Akarlak, szeretlek, rég elég

titok és várás és szenvedés,

boruljunk össze, mellre mell-

két fáklya szívünk hadd lobbanjon el!

Hasító villám szívemen át,

feszül és tágul az egész világ,

szűk abroncsok a sarkkörök,

kicsap a tenger s a szent ködök

Ragyogva befödnek, vihar és láng:

együtt világok várnak ránk!

Együtt- vagy halál és pusztulás

szerelem-szerelem, fényvarázs.

Örök fény

Csak enyhíteni akartam sajgó lelkem.

Hűsíteni veled, mint nyári zápor az út porát,

És elhallgatni csend a csendben

szíved meg-megdobbanó lágy ritmusát.

Én nem akarlak a lehetetlennel bántani.

Csak ments meg önmagamtól, ha kérhetem!

Romjaimból felépíteném álmaim,

hogy te légy benne beteljesült végzetem.

Halványodnak, tompák a csillagok.

Te jössz, beragyogod kínzó életem.

Lelkem forrása rubintvörös mosolyod.

S szemed barna tüze hoz örök fényt nekem.

 
 
 
 

Fogd a kezem...

Újra veled vagyok,

vissza sodort hozzád az ár,

elengedted kezem,

de újra rám találtál...

Próbáltam újra kezdeni életem,

de rájöttem, nem megy ez nekem,

csak fájdalmat kapok,

de Én szerelemre éhezem.

Kérlek fogd szorosan a kezem,

s többet el ne engedd,

láncold körbe szívem,

többé ne fájjon semmi sem.

Ne engedd, hogy szenvedjek,

emeld fel szívem magadhoz,

érted boldogan dobogjon,

karjaidban újra megnyugodjon.

Csak kérlek, szorosan fogd a kezem...

Egy hullámhosszon...

Bármi, amitől jobban érzed magad,

mindig többet vonz oda magából.

Most is azt kapod, amit az életedbe vonzottál.

A TE döntéseden múlik, hogy el akarod-e fogadni,

fel akarod-e használni azt ami jól esik.

De akkor, engedd elmenni azt, ami nem esik jól.

Érzem találtál valamit, vagy valakit ami jól esik.

Ami rezonál a Szíved hullámhosszával.

Vártam 'valakire'...

Vártam 'valakire'.
Bíztam abban, hogy várhatom.

Bízom abban, hogy nem hiába.

Mindig történik valami, próbálom megmagyarázni,
vagy éppen nem törődni vele.
Jó érzés, amikor rájövök, hogy valójában az is hozzájárult mindehhez, amit a múltban tettem.

Én voltam.

Én is.

Bizalom.

Önbizalom.

A Pillanat Maga az Élet...

Soha ne becsüld le a pillanatot.

Mert a pillanat:

MAGA AZ ÉLET!

A pillanat hozza a legnagyobb örömet.

És a pillanat hozza a legnagyobb fájdalmat.

Az öröm pillanatai széppé varázsolják az életedet,

a fájdalom pillanatai megerősítenek.

A szerelem pillanatai a legédesebbek,

a szakításé a legkeserűbbek. . .

De soha ne feledd, hogy a legkeserűbb pillanatot:

A legédesebb pillanatnak köszönheted!

Csak Kezdeményezz...

Ki tudja eldönteni, hogy mit kell tenni, vagy mit lehet egyáltalán tenni az életünkkel?
 
Amikor nem tudsz dönteni, és nem tudod azt sem, hogy ki dönthetne.
 
Akkor kéne valaki, aki odamegy hozzád, és azt mondja, amit senki más addig.
Akkor rájössz, hogy IGEN, ez a megoldás.
De addig, amíg ez a személy meg nem talál, addig csak olyan emberekre hagyatkozol, akikben nem vagy biztos.

Hiszen kiben legyen biztos az ember, ha saját magában sem az....

Ha két emberen múlik a dolog, még nehezebb a döntés, hiszen meg kell egyezni, ami mint tudjuk nem az emberiség fő erénye.
Pedig az érdekek, ki tudja, lehet hogy egyezőek, csak éppen mi nem látjuk azt...

Csak érezzük, hogy valamit muszáj tennünk, mert ez így egyikünknek sem jó.
 
És annyira erős lehet ez az érzés, hogy elgondolkozunk rajta.
 
Engedjük el, felejtsük el, töröljük ki az életünkből.
 
Csakhogy ezt, valahogy a másik fél tudtára kell adni.
 
De addig ez nem lehetséges, amíg az eredeti érzést nem közöljük vele.
 
Emiatt azt hiszem egyetlen megoldás, van...
 
A kezdeményezés.

Szabadságunk...

Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk.
Mutathatnék neked sok mindent, amit ha megszerzünk, elfogadunk.

De sajnos, kicsavarja kezünkből a Szabadságot.

A magad ura lehetnél, ha ez a sok minden nem volna a miénk…
Vedd szemügyre mindazt, ami az őrültségbe sodorja az embert.
Aminek vesztét könnyekkel siratja.
Megtudod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés.
Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta.

Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el.

De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?

Amikor szeretjük egymást...Kijózanodunk

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk.

Életünk egyetlen valóságos pillanata.

A többi nem az.

A többi boldogtalan varázslat.

Őrület.

Teli félelemmel és szomjúsággal.

Mi persze éppen fordítva gondoljuk.

Mi azt hisszük, hogy az a valóság.

Amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk.
Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset.
Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a

“senkihez sincs közöm”

életérzése.

És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor.
Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek.

Te el vagy varázsolva!

Te megőrültél!

Miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja:

Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam!

Itt akarok élni, örökké!

Amikor szeretjük egymást:
 
Kijózanodunk.

Felébredünk...

 

Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk.

Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el,

amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket,

és elkezdünk egymásban,

egymásért élni.

Változtass életeden...

A változás mindig egy határozott döntéssel kezdődik.

És egy önvizsgálattal folytatódik:

Mi az, amin változtatni akarok?

Mely gondolataimmal korlátozom, a boldogság szabad áramlását életemben?
Melyek azok a területek, amelyeken hiányt szenvedek, vagy fájdalmaim vannak?

Minden teremtés alapja, egy gondolat folyam.

Egy olyan meggyőződés-láncolat, amely pozitív vagy negatív irányba vezeti életünket.
Ha változtatni akarsz, nincs más feladatod, mint újraértékelni a beidegződéseidet.
Ártó ismétlődések helyett az ujjat beilleszteni és befogadni mindennapjaidba... és bármit elérhetsz.

Bármit.

Harmóniát nyer az életed.

Besétál hozzád az Igazi.

Meggyógyulsz kívül-és belül.

Megtalálod a Forrásodat.

Ne mondj le magadról!

Minden gödörből ki lehet mászni, csak AKARAT kell hozzá.

És bátorság, amely az ismeretlen felé hív...