Az a másodperc, amikor igazán szeretünk.
Életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat.
Őrület.
Teli félelemmel és szomjúsággal.
Mi persze éppen fordítva gondoljuk.
Mi azt hisszük, hogy az a valóság.
Amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk.
Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset.
Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a
“senkihez sincs közöm”
életérzése.
És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor.
Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek.
Te el vagy varázsolva!
Te megőrültél!
Miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja:
Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam!
Itt akarok élni, örökké!
Amikor szeretjük egymást:
Kijózanodunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése