A szerelem önzetlen, megértő és kedves...
Csak szívvel lát és nem értelemmel...
Válasz arra, amit mindenki keres...
Mert a nyelvén minden szív beszél...
Nem lehet megvásárolni, mert felbecsülhetetlen és szabad....
Színtiszta varázslat, édes rejtelem.
Mi, vagy ki vagyok Én...
Könyvben egy betű, egy szó...
Talán egy költemény..?
Már Magam sem tudom...
Csak azt tudom...
Nagyon szomorú lenne az a mondat...
Mit kiolvasnál Belőlem, ha letenném a tollat.
Nem az a nagy dolog ha szemtől-szembe szeretünk valakit.
Szeresd, kilométernyi messzeségből...
Éveken keresztül.
Ha erre is képes vagy, akkor talán kezded megérdemelni.
Nagyon akartalak...
Valójában, rettenetesen nagyon...
S igazából, még annál is jobban.
Most, hogy itt vagy Velem...
Ez mit sem változott.
Nyelvemen érezned az izgalomtól remegő édes sóhajom...
Amitől egy pillanat alatt...
Ádáz Női testbe bújt ragadozóvá válsz...
Tudtam, hogy jönni fogsz, mert akartad...
Éppen úgy, mint mindenki más...
Mégis jobban, mint bárki más.
Megfeszült minden izmod, amikor keresztülmentem testeden...
A lábujjaidból indulva végig az izmaidon át.
Kicsit fájt, égetett, de nem bántad...
Pedig csípődhöz érve csontjaid szinte szétfeszültek...
S mint táguló mély barlang, úgy nyíltál ölelésre.
Mert akartad, hogy átjárjon, simogasson, tapogasson...
Ziháló lüktetésem, Benned mindenségként robbanjon.
Mert akartad.
Éppen úgy, mint mindenki más...
Mégis jobban, mint bárki más.
