2010. augusztus 11., szerda

A vágy ördögi csapdája...







Sokan összekeverik a szerelem és a vágyakozás fogalmát.

A szerelem érzelmeket táplál...
A vágyakozás azonban csupán éhessé tesz.

Egészséges módon szeretni valakit, feltöltődést jelent...

Mert az, hogy szerelmet adunk valakinek, önmagában is jó érzés.

Tetszünk magunknak, amikor adunk és önzetlenek vagyunk.

Természetesen ennek igazi jutalma az, ha Társunk mindezt értékeli...

De legboldogabb akkor vagyunk, ha viszonozza is.

A vágyakozás valami más.

Olyan, mint amikor valamit szeretnénk, ami nincs is.

Ez csak az igény kifejezése, hogy legalább észrevegyenek...
Vagy viszont szeressenek bennünket.
Feszültséggel jár...

Amelyet az elérhetetlen, a megfoghatatlan utáni vágyat gerjeszti.

A szerelmet és a vágyakozást összekeverik...
S helytelenül egy fogalomként kezelik általában.

A vágyakozás és a viszonzatlan szerelem rendkívül erős érzelmek.

Ilyen érzelmek, vágyakozások különösen a fiatalkorban jellemzőek.
Főleg azoknál a lányoknál jelentkezik...
Akiknek apjuk nem mutatta ki eléggé szeretetét.
Bennük fejlődik ki az apa utáni erős vágyakozás érzése.
Sokkal közlékenyebbek, többet foglalkoznak élményeikkel, érzelmeikkel...

S gyakran azt hiszik, hogy vágyaik és a szerelem ugyanaz.

Lényegében az "akarni" és "szeretni" fogalmakat keverik össze...
Ami a felnőtt korban nyilvánvalóan sok problémát okozhat kapcsolataikban.

Ezek a nők nehezen ismerik fel a szerelmet, amikor érzelmeik viszonzásra találnak.

Bennük a szerelem utáni vágyakozáshoz kapcsolódik, nem a szerelem létéhez.
Gyakori, hogy a férfiak által kinyilvánított érzelmek...

Inkább csalódást okoznak, mint örömöt...

Mert csökkentik az ilyen nőkben a vágyakozás érzését, a feszültséget...
Ami náluk a szerelemmel egyenlő.
Sajnos a legtöbb nő nincsen tudatában azzal...

Valódi csapda számukra az, ha csupán vágyakoznak és nem élnek szerelemmel.

Ha időben nem ismerik fel ezt a csapdát, és nem változtatnak rajta...

Olyan játszmát folytathatnak, amiben nincs nyertes.

Az ilyen nők általában két megoldás között választanak...
Vannak, akik gyakran váltogatják partnereiket...
Rendszerint akkor, amikor már biztosak a férfi szerelmében...

Ilyenkor mindig találnak okot, mentséget arra, miért is szakítják meg kapcsolatukat.

A másik típus állandó lelki konfliktushelyzetben él...
Olyan férfiak után kutat, akik nem érdemesek a szerelmére...
Akik nem tudják viszonozni az érzelmeit.

Ezekben a nőkben szinte kétségbeejtő módon marad meg a vágyakozás.

A rendes férfiak nem megfoghatatlanok, nem kiismerhetetlenek és nem titokzatosak...

Hanem valóságosak és lehet rájuk számítani, megtartják a szavukat.

Sajnos sok férfi és nő esik áldozatul a vágyakozás állapotának

S így nem képesek rá, hogy átéljék az igazi szerelmet.


                                           €$@ß@

Az Érzés, Te magad vagy...






Van úgy, hogy eljön egy Érzés, Elém áll és azt mondja...

Itt vagyok, tessék, csinálj Velem, amit akarsz, megjöttem, Engem akartál...

S Én kézen fogom, s elindulok...

Veled...

A fények, árnyékok, a fekete-fehéren túli világban...
Borzongásokkal, félelemmel vegyes Őrült vágyakkal...
Mert akarom...

S mert Te is akarod...

Mindennél jobban..!

Minden utamba kerülő felhő, szikla, özönvíz, mindenek ellenére...

Mert van ott mögötte valami...
Ami egyedülállóan felforgat, magával húz, és felolvaszt....

Ég a tűz örökről, bőrömben, lelkemben égnek a feltörni akaró dallamok, az érzéseim...

Mert így lett, ez az út valakihez, Hozzád, Magamhoz, álmodón édes ébrenlétben...
Kézzelfogható, varázslatos pillanat, ami elhoz valamit, ami Előttem áll...
Csak az Enyém, visszahozza a borzongást...
Messziről...
Ahol jártáunk már...

Talán egy éve...

Ismerem a lépteid alatt a földet...
De más, minden más, valami új, valami felemelő, valami feledhetetlen...

Jártam már itt, éreztem az illatodat, a forróság égetett már...

S minden más, mert Te vagy más, belőled árad a változás...
S ez jó!
Mert Te is vágytál ide...

Egy hely, ami öröktől, ösztönösen a Mienk...

Nem érti más...

Egy Nő, akiben ott élek...

S Én, akiben ott élsz Te...

Aki felolvaszt, kezembe teszi kezét és Velem indul, ismerős vágyaink felé...

Itt vagyok, Érted jöttem, tarts Velem...
Egyszerű...
Félelmetesen mély...

Megfogalmazhatatlan...

Maga az Élet.

Az Életünk...


                                   €$@ß@

Lehet...





Ha nem haladunk előre...

Nem biztos, hogy a gázt kell erősebben nyomnunk.

Lehet, hogy a fékről kellene levenni a lábunk...


                                                     €$@ß@

Dóra... Boldog születésnapot...





Dóra...

Neved olyan személyiséget takar, aki kedveli a nagy társaságokat...
Becsüli a természet szépségét, valamint a művészetet.


Rendkívül idealista és romantikus természetű vagy...

A személyiségeddel kapcsolatos kutatások szerint...
Érdemes megpróbálnod versekben megörökíteni csodálatos gondolataidat...
De Én tudom, hogy érzelmeidet, tényleg gyakran veted papírra versek formájában... 


Olyan versekbe, amik megindítják a hozzáértő olvasót...

Mert a versek felemelnek...
Velünk örülnek...
De gyógyír a bánatra is...
A versek által védekezni tudunk a sok szenny ellen, mely elárasztja életünket.
Versek, egy óriási csokrot alkotnak, mely napról-napra hatalmasabb lesz.
E versekben, ami Téged idevezérelt, Eléd teszem szívem, lelkem.
Érintsen meg a Te lelked is e sok gyönyörűség, mely a Szerelemről szól.
A szerelemről, a szeretetről, mert ez azaz erő, mely megváltoztathatja a világot.


Élni csak szeretve, és szeretve lenni érdemes!

A közönségesség, a durvaság nagyon lehangol.
Életed minden területén figyelmes, néha már kínosan pontos vagy.

Viszont az önbizalomhiány és bizonytalanság sok mindent megnehezít.

Erősen vágysz a megértésre, az elfogadásra...

De mivel nagyon sérülékeny a lelked, megtanultad elrejteni érzelmeidet.
Távolságtartásodon kevesen látnak át...


Kevesen ismernek igazán.

Maradj olyannak amijennek megismertelek...

S engedd, hogy így a Magam módján kívánjak Neked ...

Boldog Születésnapot...

                             €$@ß@

Még egy kis szenvedély...





A szenvedélynek sok arca van.

De lényege ott gyökerezik a szó alakjában.
Szenved és él.

A szenvedély emberi létünk nélkülözhetetlen fűszere.

Életünk ízeit ez teszi, teheti teljessé.
De az adagolással azért nem árt csínján bánni, bármiről is van szó.
Mert a mámor könnyen megszédít, és örvénye a mélybe húz.
Felfal a betöltésre váró hiány, megmérgez a bódító másodpercek sóvárgása.
A szenvedély - vágy kiteljesedik.

Törekvés eggyé lenni a vágy tárgyával.

Kötődni nem ugyanaz, mint függeni.
Talán nem véletlenül társítják a szenvedély fogalmához az éjjel képét.
Éj, szenvedély!

Amikor a világosság kialszik, és az elme elcsitul, a szenvedély szikrái felizzanak.

A szem pihen...
Mostantól illatok, neszek, érintések útján tájékozódunk.
Másképpen tapasztaljuk meg a világot.
A szem mindent másképp érzékel.

A szív érveivel nehéz vitatkozni.

Melegít, vagy perzsel..?
Szenved, vagy él..?

Vajon lehet keserű a méz..?


                                                €$@ß@

Szenvedéllyel szeretünk...





A szenvedélyt nem csupán fiatal korunkban éljük át...

De főleg, egy másik személy iránt érezzük.
A szenvedély kortalan érzés, amely erővel tölt meg, átalakít minket.

Ha valamit szenvedélyesen csinálunk...
Akkor tökéletesen a jelen pillanatának élünk.

Mert abban a pillanatban átéljük mindazt, ami egyetemes és örök.

Szenvedéllyel szeretünk...
 

                        €$@ß@


Akarom... Még...





Simogató szél járja át testünk a nyári éjen, s hozzánk bújik vad szenvedéllyel...

Érzi testünk rezdülését, vágyainknak éhezését.

Testünk feszül és figyel, szemünk csukva és lelkünk tűzel.
Érintésre vágyunk mindenek felett, érintésre, mi kedvünkre tehet.
Vágyunk arra, mi tán sosem volt..
Tépnénk magunkról ruhánk vadul...

Élnénk azt, mit nem lehet csinálni szótlanul.

Érintések mindenütt, lelkünk felszisszen...

Akarom... Még...

S álom szerű csodák lesznek életünkben...

Csak hitünk bírja kicsi rózsaszín lelkünkben...


                                     €$@ß@

Tükörkép...





Tudod, néha nagyon nehéz...
Ha valaki hosszú évekig hallgat...

S egyszer csak elkezdi mondani a sosem volt, valahonnan lett gondolatait...

S mi van ha ezekkel magára marad, egyedül marad..?
Igen azt érzem, hogy Te mellettem állsz...
De Én mindent csak érzek...
Arra gondoltam, hogy itt van bizonyítéknak ez a sok- sok hozzád írt vallomás...
Ha megmutatnám valakinek...
Nem úgy, hogy Én írtam...
Ha megkérdezném, mit szólsz hozzá?

Talán megtudnék Magamról valamit.

De lehet, hogy félnék a tükörtől.
 

                                €$@ß@

Mellettem Nőként talpon maradhatsz...





Lassan peregnek a percek, sötét, hideg, fénytelen az este...

Majd hívsz tudom, sosem hagytál elfeledve.

Érzem, hozzám ér kezed, mert sosem mosódom el.
A hold fénye idézi szemed, ezüstös fénye fest az ablakomra fel.

Félsz, mert nem értenek, s közben féltelek...

Tudom jó lesz...

Már nem rettegek attól, hogy nem értesz, s messzebb sodródsz, mint gondolom.

Mikor nyugszol meg Velem?
Apró játékaiddal kísértesz éjjel...
Kell, hogy tudd, kívánlak, veszélyes próba a tested...
Még akkor is...

Ha Rád nagyon vigyáznak, csak lassan feszít meg kereszted..

Furcsa érzés.
Akár magvak a földből...

Belőlünk sarjad a Vágy, egy szobor születése a kőből.

Elfogadom, amit adhatsz...
Jó, vagy rossz idők szele már nem érint...

Mellettem Nőként talpon maradhatsz...

Látjátok, nem sodort el orkánok ereje!

Erősebb vagyok, mint sokan hiszik...

Lélegző parázson izzított, szívós acél!

Igaz... Most lágyan hűthetne tested...

Vagy egy kedves simító kéz.
  

                                        €$@ß@