A szenvedélynek sok arca van.
De lényege ott gyökerezik a szó alakjában.
Szenved és él.
A szenvedély emberi létünk nélkülözhetetlen fűszere.
Életünk ízeit ez teszi, teheti teljessé.
De az adagolással azért nem árt csínján bánni, bármiről is van szó.
Mert a mámor könnyen megszédít, és örvénye a mélybe húz.
Felfal a betöltésre váró hiány, megmérgez a bódító másodpercek sóvárgása.
A szenvedély - vágy kiteljesedik.
Törekvés eggyé lenni a vágy tárgyával.
Kötődni nem ugyanaz, mint függeni.
Talán nem véletlenül társítják a szenvedély fogalmához az éjjel képét.
Éj, szenvedély!
Amikor a világosság kialszik, és az elme elcsitul, a szenvedély szikrái felizzanak.
A szem pihen...
Mostantól illatok, neszek, érintések útján tájékozódunk.
Másképpen tapasztaljuk meg a világot.
A szem mindent másképp érzékel.
A szív érveivel nehéz vitatkozni.
Melegít, vagy perzsel..?
Szenved, vagy él..?
Vajon lehet keserű a méz..?
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése