Az Érzés, Te magad vagy...

Van úgy, hogy eljön egy Érzés, Elém áll és azt mondja...

Itt vagyok, tessék, csinálj Velem, amit akarsz, megjöttem, Engem akartál...

S Én kézen fogom, s elindulok...

Veled...

A fények, árnyékok, a fekete-fehéren túli világban...
Borzongásokkal, félelemmel vegyes Őrült vágyakkal...
Mert akarom...

S mert Te is akarod...

Mindennél jobban..!

Minden utamba kerülő felhő, szikla, özönvíz, mindenek ellenére...

Mert van ott mögötte valami...
Ami egyedülállóan felforgat, magával húz, és felolvaszt....

Ég a tűz örökről, bőrömben, lelkemben égnek a feltörni akaró dallamok, az érzéseim...

Mert így lett, ez az út valakihez, Hozzád, Magamhoz, álmodón édes ébrenlétben...
Kézzelfogható, varázslatos pillanat, ami elhoz valamit, ami Előttem áll...
Csak az Enyém, visszahozza a borzongást...
Messziről...
Ahol jártáunk már...

Talán egy éve...

Ismerem a lépteid alatt a földet...
De más, minden más, valami új, valami felemelő, valami feledhetetlen...

Jártam már itt, éreztem az illatodat, a forróság égetett már...

S minden más, mert Te vagy más, belőled árad a változás...
S ez jó!
Mert Te is vágytál ide...

Egy hely, ami öröktől, ösztönösen a Mienk...

Nem érti más...

Egy Nő, akiben ott élek...

S Én, akiben ott élsz Te...

Aki felolvaszt, kezembe teszi kezét és Velem indul, ismerős vágyaink felé...

Itt vagyok, Érted jöttem, tarts Velem...
Egyszerű...
Félelmetesen mély...

Megfogalmazhatatlan...

Maga az Élet.

Az Életünk...

                                   €$@ß@