2010. augusztus 11., szerda

Akarom... Még...





Simogató szél járja át testünk a nyári éjen, s hozzánk bújik vad szenvedéllyel...

Érzi testünk rezdülését, vágyainknak éhezését.

Testünk feszül és figyel, szemünk csukva és lelkünk tűzel.
Érintésre vágyunk mindenek felett, érintésre, mi kedvünkre tehet.
Vágyunk arra, mi tán sosem volt..
Tépnénk magunkról ruhánk vadul...

Élnénk azt, mit nem lehet csinálni szótlanul.

Érintések mindenütt, lelkünk felszisszen...

Akarom... Még...

S álom szerű csodák lesznek életünkben...

Csak hitünk bírja kicsi rózsaszín lelkünkben...


                                     €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése