Nem csak a madárnak van fészke.
De a lelkemnek is.
Igen...
Van egy fészek, ahol Ez a lélek, ugyanúgy otthon lehet.
Ahonnan szárnyra kelhet s ahová visszatérhet.
Ahol figyelmet kap, szeretetet, törődést.
Nyugalmat...
Egy ölelő érzést...
Otthont...
Biztonságot...
Új erőt...
A szárnyalásához.
Igen...
Van Nekem egy ilyen fészkem...
A Te szíved.
Tudnunk kell tétlennek lenni...
Ami korántsem lustaság.
Mert a fizikai tétlenség, szabadjára enged valami mást...
Az álmodozását...
Ami viszont üdítően hat a fáradt gondolatainkra...
Akárcsak ez a mostani eső az udvarunkon letaposott fűre...
Valahol azt olvastam...
Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja.
Pedig még csak csütörtök van...
Vagy inkább...
Már csütörtök van..?
