Tudom, elsőre ostobán hangzik, de nem vagyunk egyformák.
Míg a nők emocionális gondolkodásúak, mi férfiak gyakorlatiasak vagyunk, és szeretjük önállóan megoldani a problémáinkat. Ha ez még sem menne, az oldalbordáink hajlamosak kész megoldásokkal ostromolni minket, s azt hiszik, hogy ettől nem érezzük magunkat elég férfinak.
Önbecsülés, büszkeség.
Míg a nők mindent kibeszélnek, mi hallgatunk, gondolkodunk, megoldunk.
Míg a nők „hisztiznek”, addig mi cselekszünk.
Amikor azt mondják, "Cica fáj a fejem", akkor nem azért mondják, hogy azt mondjuk, menj és vegyél be egy fájdalom csillapítót.
Honnan kellene nekünk azt tudnunk, hogy Ők szeretetre vágynak?
Mi gyakorlatiasak vagyunk.
Ha szeretetre vágysz, és Én nem veszem észre, gyere, és ölelj meg!
Ennyi.
Ha nekem fáj a fejem, nem biztos, hogy babusgatásra vágyom.
Mi (talán) egyenesebben fogalmazunk, nem „hátulról mellbe”.
Meg kellene érteni végre, hogy meg kell tanulnunk egymást kezelni.
Nem csak a párunkat kell ismernünk, hanem a másik nemet!
Értékeljük nagyra egymást.
Őszinte dicsérettel, megértéssel, sokkal többet és jobban tudjuk motiválni egymást.
Amit tennünk kellene, a párunkat a legapróbb dolgokért is megdicsérni.
„Milyen szép rendet raktál! De édes vagy, hogy elhoztál.
Nahát, én is kapok kakaós csigát! De jó, hogy gondoltál rám!”
Ha viszont valamit esetleg nem úgy tesz, mint ahogy mi azt elképzeltük, legalább a segítő szándékot értékelnünk kellene.
Ezen a téren vannak még hiányosságaink.
Saját tapasztalatból tudom.
„Örülök, hogy ezt meg ezt megtetted, ha azonban legközelebb teszed, kérlek ezt meg azt is tedd, vagy így meg úgy még jobb lenne!”
Így nem érzi azt, hogy hibázott.
A következő alkalommal pedig alig fogja várni, hogy örömet okozhasson azzal, hogy azt a bizonyos dolgot az általam kedvelt formában teszi.
Ha valóban úgy érzem, hogy ellenem tett valamit, azonnal elgondolkozom.
Vajon nem bántottam meg valamivel?
Vajon nincsenek éppen problémái, ami miatt nem tudott eléggé figyelni?
Vajon én megtettem mindent, hogy az adott dolgot helyesen kezeljem?
Vajon én hogyan tudnék segíteni neki?
A "ne viselkedj gyerekesen" helyett a "Viselkedj érett felnőtt módjára" és a
"Ne hazudjon önmagadnak!" helyett a "Legyél őszinte önmagaddal" – mondatokat választanám.
Azt hiszem a pozitív megfogalmazásnak nagyobb ereje van, mert arra segít fókuszálni, amit akarunk, nem pedig arra, amit nem akarunk.
A gúnyos megjegyzés mögött mindig hatalmas félelem és komplexus van, ami persze társunkban is erősíti ugyanezeket az érzéseket, és még kisebbségi komplexust is kialakíthatunk benne.
Na és persze azt fogja érezni, hogy értéktelen.
Férfi lévén szeretem elemezni a Nőket és a gondolkodás-módjukat.
Szeretek tanulni tőlük, és szeretem azt is, ha megértenek.
A kommunikáció elengedhetetlen!
Ne törekedjünk minden áron arra, hogy megértessük a másik nemmel a lényegünket.
Egyszerűen csak legyünk önmagunk.
Ha akarják, majd rájönnek!
Ez mindkét nemre vonatkozik!
