Bújócska...

Amikor már nem tudod, nem az Igazságot keresni.
Amikor már nem vagy képes, nem az Utadat járni.
Na akkor fogsz elindulni, a szavakon túlra.
Az ígéreteket hátrahagyva, immár az Önmegváltás felé.

Van egy érzés ugyanis, amely egyre sürgetőbbé, türelmetlenebbé válik Benned.
Ez az érzés észrevétlenül, döntésre kényszerít.
A kérdés egyszerű.

Akarsz-e továbbra is magaddal és szüntelen küzdelemben állni a világgal azért, hogy elfogadásra találj, vagy megkeresed inkább Tiszta Önvalód Útját?

A félelmet választod, vagy pedig szövetséget kötsz végre Önmagaddal?

Mindaz ugyanis, ami az embert szenvedésre és vergődésre bírja.
Nem más, mint a szeretetlenségtől való félelme.
Ha azonban Te ismered az Egységet és éled azt, viccként fogod fel e földi állapotokat, hiszen tudatában vagy annak: minden, ami nem Szeretet, az csak illúzió.
Az emberi elme találmánya azért, hogy feledésre csábítson bennünket, földi halandókat.

Ha pokolként éljük meg a fizikai síkon kirajzolódó mindennapokat - az csak arra jel, hogy sikerrel vert át az egónk, miközben szorosan bekötötte harmadik szemünket, és lakattal rázárta az ajtót a szívünkre.

Játék az egész.

Bújócska.

Komolytalan.

Csak az elme vesz rá minket arra, hogy elhiggyük.

"Vérre megy" a küzdelem.

Nézz szét a világban:

Az ébredezési folyamat felgyorsult.

Egyre többen törnek ki a matéria fogságából.

Egyre többen vágynak felismerni igaz természetüket.

Nem véletlen ez, hiszen feléltük a Föld tartalékait.
Jobban kell az összefogás, mint bármikor korábban.


Hagyjuk hát abba a játékot, és térjünk végre Haza.
Így talán van esélyünk arra, hogy áramló harmóniánk, meggyőzhesse Földanyánkat.

 Van értelme küzdeni...