A lelkemen jársz...

A lelkemen jársz-kelsz, mint Eléd terített szőnyegen.

Ha lépsz, lépj kérlek csendesen, mert megrepedhet, s az fáj Nekem.

Ha játszani akarsz, hát játsz vele, de gondolj néha arra is... 
Az Enyém akkor is fáj, ha a Tiéd tapossa az a férfi...
Aki mellől, titkon Hozzám menekülsz, gyengédségért.

Mert Én Szerelmünkkel takarom be, megsebzett, álomszép lelkedet.

                                          €$@ß@

Zita...

Ha Rád gondolok, megremeg az ajkam...
Hisz nevednek íze, oly fájdalmasan édes.

Gyöngybetűkbe öltöztetem halkan...
S finoman hajolok közel a szívéhez.

Ha Rád gondolok, megindul a kezem...
Rímbe szedni vágylak, verselve dalolva.

De a billentyűre hull megint a könnyem...
Mert Téged megfesteni, nem a szavak dolga.

                        €$@ß@