Ezekért a dolgokért érdemes élni...

Szerintem a legszebb dolog...

Hogyha látod valaki szemében magad.

Látod ahogy megcsillan benne a fény...
Ahogy felnéz rád és becsül...
Ahogy kimutatja, hogy szeret...

Ahogy odabújik hozzád, hogy érezze az illatod...

Ahogy megsimogatja az arcod, ahogy megölel...

Ahogy szeret.

Ez a csoda.

S ezeket a dolgokat meg kell látni...

Ezekért a dolgokért érdemes élni...

Ezek a dolgok tartják össze az embereket, a világot.

                             €$@ß@

Valósággá szépülnek a pillanatok...

Valósággá szépülnek a pillanatok...

Nem hiába fogytak el a percek...
S lettek hónapok és évek.

Mi vagyunk egymásnak lélegzet...

Szomjat oltó nedű, vad éhet csillapító étek.

Balzsam vagy a szívemen, a fényem...
Visszaragyogtál rám csillagom.
Folyhatott titkon érted könny az arcomon...
Mert úgy szeretlek...

Gyengéden féltve óvtalak magamban...

S nem vártam semmit cserébe.
Ha téged álmatlanná sújtott a bánat...
Magányod metsző hidegét sütötte felém...
Börtönbe zárt vágyad...

S te, szikrázni hívtál, lángoló örvényben...

Mámortól édes édenben élni...
Ahol megtanítottál engem...
Vagy Én tanítottalak téged, kedves?

Csókdallamokkal, szerelemzenélni.

€$@ß@

Égi adomány, ajándék vagy...

Fuvallatként jött érintésed, menekülnék, de már késő.

Felkavaró érzés, mi vonz feléd...
Nem tudok, s nem is akarok megnyugodni még.

Leheletfinom sóhajod játszik velem...
Szemed elvarázsol, szikrája ragyogva táncol.

Éji hullámok habja felkap, altass el, kérlek...
Égi adomány, ajándék vagy.

Lelkem fonalát lágyan köréd fonom...
Ölelésed édes mámorát, mindig érezni akarom.

Ne ígérj semmit, húzódj közelebb, virradjon ránk a hajnal.
Kísérlek a végtelenben, mint őrző angyalod.

S körülölel minden éjjel szerelemi vágyam s ölelő karom.

                                                                                               €$@ß@

A Te életed...

Kedvesem...

Ne menj a romok közé!

Ne töprengj azon...
Alakíthattad volna-e másképp a múltadat?

Legfőbb lelki erőd, csak a megtörténtek vállalása lehet.

Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél...

Az a Te életed.

Ezért űzz messze magadtól minden megbánást...
Bűntudatot, lelkiismeretfurdalást, szégyent...
Minden olyan belső történést...

Ami megaláz.

                                 €$@ß@

Bukás nincs, csak bukdácsolás...

Szerelmem...

Fogadd el, hogy minden úgy volt jó, ahogyan történt.

Mert az életben való helytállás...

Nem a konfliktuskerülést jelenti.

Hanem a szüntelen tanulás lehetőségét.
Azt, hogy ami ma nem sikerül, az csak jel arra...

Hogy legközelebb ismét kísérletet tehetünk megtételére.

A sors ugyanis addig küldi a leckéket számunkra...
Míg az Élet Iskolájában kitűnő bizonyítvánnyal nem végzünk.

Bukás nincs, csak bukdácsolás...

S minden alkalommal, újabb pótvizsga...

Egy újabb esély a tökéletesedésre.

                                            €$@ß@

Életünk minden pillanatában...

Tudod Kedvesem... Életünk minden pillanatában...

Egyik lábunk a tündérmesék földjén...

Másik lábunk pedig...

Egy mélységes szakadék szélén áll.

 

                                                                                                  €$@ß@
 

Szeress minden éjjel...

Ha szólít a végtelen és már nem bírod tovább...

Csak fogd meg a két kezem...

Együtt majd szebb lesz a nagy világ.

Engedd, hogy szíved járja át az a tiszta őrült vágy.

Érezd a lüktetés, hagyd, hogy a tested járja át...

Mint az érverés, játssza az élet ritmusát.

Élvezd, ahogy a szíved járja át az a tiszta őrült vágy.

Egyszer mienk lesz, minden éjszakán...


                                                                 €$@ß@

Szívem legszebb vágya...

Ha egyszer elérem a Szívem legszebb vágyát, a Szívedet...

Annak az lesz a legszebb, legnemesebb magyarázata...

Én Akkor sem adtam fel, a küzdelmet Érted...

Amikor, már mások a helyemben, régen feladnák...

                                                 €$@ß@

Ilyen szerelem, nem lesz több már...

Ez a szerelem, több mint bármi más...
Ez lett a sorsunk, most és ezután.

Minden percével többet érsz...
Szívedben őrzöd, amíg élsz.

Mire vársz, a sorsod e szerelem...
Minden napja, minden perce, amiért élsz.

Évekig vártam rád, és súgtam annyi hónapon át...
Hol vagy már?

Látod, itt vagyok, Érted bármit eldobok...
S nevetve mondom, nem is fáj.

Most a józanészen túl, bennünk furcsa érzés gyúl...
Halkan csendesen.

Titkolt vágyainkon át, lázas testünk önmagát árulja el...
De nem számít már.

Mire vársz?

Összeláncolt, pár lopott pillanat...
Szívünkben tomboló szerelmes gondolat.

Attól a forró, gyönyörű nyártól...
Az életünk lett más, mindennél boldogabb.

Mire várok, a sorsom e szerelem...
Te érted élek, most és ezután.

Minden perctől, többet érek...
Szívemben őrzöm, amíg élek.

Azt mondják, nem nagy álom egy hét...
Nekünk pár nap egy életből, mégis mindenre elég.

Benned elveszve úgy...
Hogy érzem másfelé, nincs már út.

Mindenünk lett az a nyár...
Ilyen szerelem, nem lesz több már.

Miért vársz?

                          €$@ß@