Valósággá szépülnek a pillanatok...
Nem hiába fogytak el a percek...
S lettek hónapok és évek.
Mi vagyunk egymásnak lélegzet...
Szomjat oltó nedű, vad éhet csillapító étek.
Balzsam vagy a szívemen, a fényem...
Visszaragyogtál rám csillagom.
Folyhatott titkon érted könny az arcomon...
Mert úgy szeretlek...
Gyengéden féltve óvtalak magamban...
S nem vártam semmit cserébe.
Ha téged álmatlanná sújtott a bánat...
Magányod metsző hidegét sütötte felém...
Börtönbe zárt vágyad...
S te, szikrázni hívtál, lángoló örvényben...
Mámortól édes édenben élni...
Ahol megtanítottál engem...
Vagy Én tanítottalak téged, kedves?
Csókdallamokkal, szerelemzenélni.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése