Mielőtt elítélsz...
Vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat.
Járd végig a múltamat...
Érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet...
Tedd meg a lépéseket, amelyeket Én megtettem...
S botladozz meg minden kövön, amelyen Én megbotlottam...
De mindegyik botlás után állj fel és menj tovább...
Úgy ahogy Én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz Rólam, Felettem.
Akkor mondhatod, hogy ismersz..!
Ismersz..?
Ha megkérdeznél...
Azt mondanám...
Csak Téged szeretlek..!
Ahogy begombolod a kabátod, s vitatkozol Velem...
Ahogy a nyakamba bújsz, s könnyeid végigfolynak melleden...
Mert szeretsz, s Én szeretlek..!
Ha megkérdeznél...
Azt mondanám...
A kezedet szeretem...
A tenyeremen állva, szédülsz hirtelen...
Markom bezárul, vonásaimba ágyazva alszol védtelen...
Mert megóvsz, s Én megóvlak...
Ha megkérdeznéd...
Azt mondanám...
A szemeidet figyelem...
Ahogy arcom elsuhan benne, egy szombat reggelen...
Ahogy fáradtan, lecsukódik Benned a világ minden éjjelen...
Mert benne élsz, s Én Benne élek..!
Ha megkérdeznéd...
Azt mondanám...
Néha, túl bonyolult vagy Nekem...
A hangodba bújva, egy pillanatnyi csend terem...
Megnyugszom, nem akarok más ember lenni...
Mert bennem élsz, s Én Benned élhetek.
Ha megkérdeznéd...
Azt mondanám...
Nem kérdezel sosem...
Mert szeretsz... Ahogyan Én szeretlek...
Mert megóvsz... Ahogy Én is óvlak...
Mert hiszel Bennem...
Ahogy még Én sem hiszek.
