Amikor, az ember szeret...

A boldogság, nem abban rejlik, hogy az embert szeretik...
Az csak undorral vegyes kielégülése a hiúságnak.

Boldogság az amikor az ember szeret.

                                 €$@ß@

Az az izgatóan fekete...

Tudod Kedvesem...

Van a kávé… 

Az az izgatóan fekete.

Olyan, mint az élet...
Néha sötét és keserű.
S van a kávéház.

Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás.

A beszélgetés.
Amikor két ember beszél, csak beszél és beszél...

S egy napon a kávé, más értelmet nyer...

Átalakul érzelemmé.
Többé már nem egyszerű kávé...

Hanem barátság, szeretet, vagy mint a Mi esetünkben, szerelem.

Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja.
Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti...

A másikat.

Még akkor is, ha nincs jelen.
Emléke, emlékeztetője lesz.
S ekkor már nem sötét, és nem keserű.

Létezik ilyen kávé.

                            €$@ß@

                     

A színpad fog figyelni Rám...

Sosem figyelek a színpadra...

Csak táncolok.

Mert ha a szívemből táncolok...

A színpad fog figyelni Rám.

               €$@ß@

Tárd ki a szíved...

A mindenségben nincsenek véletlenek.

Hallottam a szíved kiáltását...

Láttam, a lelked vívódását...
Tudom, milyen mélyen vágyakozol az Önmegvalósításra.
Félelemmel és örömmel kiáltottál Értem.

Ne könyörögj Nekem..!

Mutass meg Engem...
Magyarázz meg Engem...

Hiszen Benned élek.

Mert ha Engem feltársz...

Feltárod Önmagad.

€$@ß@

Egy pillanat műve volt...

A szerelem nem hosszas együttlét vagy udvarlás gyümölcse...

A szerelem a szellemi-lelki rokonság gyermeke.

S ha egyetlen pillanat nem hozza létre ezt az összetartozást...
Akkor hosszú évek alatt sem születik meg soha.

                                      €$@ß@

Ha igazán akarod...

Ne törődj a hogyannal...

S akkor elhiszem, hogy igazán akarod.

                                   €$@ß@