2010. augusztus 4., szerda

Megadnék bármit...






Azt mondod, titkolnod kell azt, ami éltet, rejtsem el Magamban, mit irántam érzel.

Szégyellem, mert ellentétes azzal, mit általában tennék...

Bárkinek a szemébe, bátran belenéznék.

Ha kell, Én büszkén vállalom, az egész világnak titkunk átadom.
Nem volt még senki-senki, kihez lelkem minden pillanatban, szerelemmel szólna.

Ne akarjunk hazudni, se nekik se másnak..!

Magunkkal kell elszámolnunk, mit mondunk a Családnak.
Megadnék bármit, hogy Te is túl légy rajta...

Ám még lakat a számon… S a kulcs a Te nyakadban.


                                      €$@ß@

Több mindennél...





Királynőm...

Az életben nem minden igényel magyarázatot.

Nem a mi feladatunk, hogy bármit is elmagyarázzunk másoknak.

Minden, ami mély, mindig megmagyarázatlan.
Az, amit meg tudsz magyarázni, nagyon felszínes.
Vannak dolgok, amiket nem kell megmagyarázni.

Az hogy szerelmesek lettünk egymásba, hogyan magyaráznánk meg..?

Miért is lettünk szerelmesek..?

Minden válasz ostobán fog hangzani...

Az orra miatt, az arca miatt, a hangja miatt.
Ezek a dolgok mind említést sem érdemelnek...
De valami van benned, mint ahogy bennem is.

Azok a dolgok feltehetően részét képezik annak, amiért szeretjük egymást...

De az a “valami” mindennél nagyobb.

Az a valami, több mindennél.


                                    €$@ß@

Melyik pillanatot választod..?





Az időt érintő egyik legszebb dolog az a tény, hogy nem lehet előre elfecsérelni.

Nem számít, mennyi időt töltöttél el értelmetlenül a múltban...
Az előtted álló következő óra tökéletes lesz, „érintetlen"...
S arra vár, hogy a legjobbat hozd ki belőle.

Nem számít, mi történt veled a múltban, a jövőd makulátlan.

Ébredj rá, hogy minden hajnal...

Egy teljesen új élet kezdetének lehetőségét hozza magával.

Bármely pillanatban elszánhatod magad arra...
Olyan ember legyél, aki lenni szeretnél...

Melyik pillanatot választod..?

Senki nem akadályoz meg abban, hogy kinyisd a naplód...
S egy üres oldalon újraírd életed történetét.

Lecserélheted a főszereplőket, és egy új végkifejletet dolgozhatsz ki.

Az egyetlen kérdés...

Megteszed-e..?

Ne feledd, hogy sohasem túl késő olyan emberré válnod...

Amilyen mindig is lenni akartál.


                                        €$@ß@

Valaki, aki Te vagy...




Az ember csak ritkán részesül abban a szerencsében...

Hogy olyan rendkívüli valaki kerül az útjába...

Aki lénye legmélyét érinti meg, s teljesen kicseréli.


                                        €$@ß@


Csendben elmerülve...






Csendben elmerülve...
Ölelő karomra, tekinteted némán figyel...

Vigyázza álmod, míg lelkünk megpihen.

Virradatakor, pillantásod s halk szavak...
Simogató csendjét megtörvén, Én súgom halkan...

Szeretlek...

                €$@ß@

Egyedül, de mégis Velem...





Királynőm...

Mikor körülötted minden elcsendesül...

Ujjaid, úgy vezesd végig testeden, mint ha Én tenném...

Mint mikor Én keresem Rajtad azokat a pontokat...

Ahol ki-be áramlik a lélek, ahol ködbe borulnak a fények...

Ahol eltűnik a valóság, s eltűnik az álom...
Ahol a mélységek emelkednek, ahol a vég lesz a kezdet...
Ahol lélegzeted elakad, ahol a felgyorsult idő megragad...

Ahol a test több mint a lélek, ahol lüktetni kezd az élet...

Ahol eltűnnek a határok, s ahol az örvény magába rántott...
Ahol meghalsz és megtagadsz, ahol feloldódsz majd megszületsz...

Ahol kitágult lényed szétterül s végül csendesen pihenve elmerülsz.

                                           €$@ß@