2011. január 9., vasárnap

Végre...




Végre hallom, mit sokáig nem hallhattam…
Látom, mit csak titokban láthattam.

Érzem, mit nagyon is éreztem…
Nézem, mitől ragyogott két szemem.

Tapintom, mitől bizsergett mindenem…
Álmodom, mert most is jó álmodni Veled.

Végre szabadon fogom a két kezed…
Nézhetem ragyogó két szemed.

Érzem leheleted vállam felett…
Hallhatom hangod, miként Rám nevetsz.

Látom, boldog vagy Velem…
Szerethetlek, s Te szerethetsz Engem.


                                  €$@ß@











Biztos, hogy a kevesebb, néha több..?





Sokszor azt mondod, a kevesebb, néha több…
Én, nem így gondolom.

Ha nem szeretnélek túlságosan, nem szeretnélek eléggé.


                                         €$@ß@

Akit megszerettél...





Kedvesem...

A legtöbb Nő meg akarja változtatni azt a férfit, akit szeret…

De Te ne akard…

Mert ha ez sikerül, többé már nem azt a férfit szereted Bennem…

Akit egykor megszerettél.

                                                     €$@ß@