Pont úgy, mint rég...

Az életünk... Napok.

Mit körbefont csendben, egy édes, furcsa hangulat...

Mit szívünkben őrzünk, észrevétlen...

Amit a külvilág, tőlünk néha fájón elragad.
De bármily rég gyúlt fel...

A múló perc sem mosta el.

Még ma is lángoló, lelkünkből áradó...
S olykor, csak szótlanul...

Él bennünk olthatatlanul.

Még mindig végtelen, átharcolt éveken...
S olykor csak szótlanul...
Él bennünk olthatatlanul...

Pont úgy, mint rég.

Útjaink időnként másfelé visznek...

S Te ott vagy, célom részeként.

Kis titkaink, amik csak bennünk élnek...
Lelkünk összefűzték rég.
De bármily régen él...

Minden nap, csak többet ér.

                         €$@ß@