A boldogságom, egy csapásra semmivé foszlott.
Az elmémet döbbenet bénítja meg.
Úgy tűnik, nincs remény, nincs öröm...
Az életemnek célja nem maradt.
De Én, egy túlélésre ítéltetett fajhoz tartozom.
Mások szenvedése, mit sem tompít saját valós bajaimon...
De emlékszem, mások hogy kapaszkodtak az életbe...
S a végén, ők kerültek ki győztesen.
Meg tudom csinálni.
A régi boldogság helyét, halott csend vette át.
De látom...
Amott, zöld hajtás ütötte fel a fejét, a romok között...
Egy új, jobb élet kezdetének jele.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése