A legszebb versemet, akkor írtam Én meg...
Amikor először megláttalak, s örök raboddá lett e szív, e lélek...
Egy verset akartam hozzád írni nyomban...
Egy verset, melyben minden benne fogant...
A vágy, melytől szívem félve dobban, rajongás, hév, imádat, szerelem.
Töprengtem órák hosszat de hiába, sehogy sem ment.
Zavaros volt fejem, nyugtalan és kába.
Forgott, keringett velem a felbolydult világ.
Szeretlek…
Akkor, ezt vetettem csak papírra...
Ez egy szó volt a tiszta lapra írva...
Ez egy szó lett az Én legszebb versem.
Egy szó, melyből sugárzott a szerelem...
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése