Amikor a délután, álommá szövi a tegnapot...
Akkor szerelmesen, karjaidba olvadok.
Elcsitulnak köröttünk, Veszprém város zajai...
Csak a szellő, lágyan zengő hangjait hallani.
Ahogy tested, ölelésem bűvkörébe vonja...
Megszűnik a külvilág, meghal minden gondja.
Csak Te létezel, s árnyékodként Én...
Szemedből a szerelem, tűzként sugárzik felém.
Napfény ízű csókod, még forrósítja számat...
De már hűvösebbnek érzem a nyári éjszakákat.
Ma még sem a hideg, borzongatja testem...
Hanem a szívünkben tomboló, őrült szerelem.
Magadhoz szorítasz, forró tested hevít...
A szerelem, minket az egekig repít.
Annyira akarlak, belesajdul lelkem...
A vágy, szinte tűzként száguld bennem.
Ölelsz, ölellek, csókomra csókod felel.
Forró pillantásod, szinte hamuvá perzsel.
Lélek a lélekkel, test a testtel egyesül...
A vágy keltette dallam, szívünkben felcsendül.
Testünk ívbe feszül, lélegzetünk zilál...
Minden idegsejtünk, enyhülésért kiált.
Mozdulatainkkal a csúcshoz közelítünk...
A gyönyör ostorcsapásként, árad szét most bennünk.
Elcsitulnak lassan, a vágy keltette dallamok...
Az önkívület után, benned magamra találok.
Boldog mosollyal a szemeidbe nézek...
S már csak simogató kezeimmel becézlek.
Együtt voltunk, szeretkeztünk, beteljesült vágyunk...
A mámor szárnyain, a csillagok közt szálltunk.
Tűz voltál az ereimben, sóhaj a számon...
Te vagy az Én beteljesült, valóra vált álmom.
Utolsó szavaid, halkan súgtad Kedvesem...
Ajándékod Névnapomon, gyönyörré vált Nekem.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése