Én, vagy Te akartad, netán mindketten...
Esetleg a véletlen, hogy titkon a kezedhez érhettem..?
A sors játszott csupán merészen, kedvesen, sután...
Fel sem mérve, vétkezem, önálló életre kélt két kezem.
Nem érdekelve, hogy látja más, éreztem lesz majd folytatás…
Amit tesz, most tán tilos, ha leírnék mindent, pirulna a papiros.
Olyan volt tenyérben a tenyér, mint éhes rabnak a falat kenyér...
Mohó szájként a kis kezed, érintésemre éhezett.
Gyöngéden nyílt fogásra kacsód, folytatása lágy puha csók...
Kemény… Férfi ujjam azt várta csak, hogy belefúrjam.
S ott, izgalmas forró nászba fonódtak ujjaink egymásba...
Majd újra nyíltak, és újra zártak, újfent ujjongva a vártnak.
Mint két őrülten epedő, világ szétválasztotta szerető…
Ki végre Egymásra talált…
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése