Ítélkezés...

Ítélkezés.

Kemény szó.

Az emberek többsége mégis éli nap, mint nap.
Mindaddig, amíg zárva a szív.
Csak az nem ítélkezik:
Aki mindig fénylő gondolatokkal érinti a másik lényét.
Körülményektől függetlenül, csodálattal, vagy legalábbis megértéssel, elfogadással fordulva embertársa megnyilvánulásai felé.
Érdemes tetten érned magad, miközben kritizáló éned akcióban van.
Mi is az igazán, ami a másikban elítélendő számodra?
Mert az:

Tetszik, vagy nem tetszik!

Saját magadról és milyenséged el nem fogadásáról vall.
Meglehetősen őszintén és tisztán.
Ami a másikban irritál és dühít:

 Olyan vagy Te!

És épp azon tulajdonságod miatt vagy képtelen az önszeretetre...

Tükrök vagyunk egymás számára.
És ha dühvel vagy a pusztító ítélkezés öklével belecsapsz:

Bármely síkon!

A másik arcképébe...
Magadnak okozol fájdalmat...
A Te tükörképedet rondítod, tovább...

Mert minden gondolat, érzelem és tett egy nap visszaszáll tulajdonosára.

Ez az Élet Törvénye...

Ám van egy jó hírem is:

Épp így a pozitív ajándékozás fénye is...

Rajtad áll, milyen reakciókkal talál meg az élet...