Micsoda képtelen gondolat, hogy amit már egyszer átéltünk, egyszer ugyanúgy megismétlődhet, és hogy ez az ismétlődés is ismétlődhet a végtelenségig.
Mit akar mondani ez a zavaros mítosz?
Az örök visszatérés mítosza azt mondja, hogy az élet, mely egyszer s mindenkorra eltűnik, s mely nem tér vissza, árnyékhoz hasonlít.
Nincs súlya, eleve halott, és ha ez az élet szörnyű, gyönyörű, magasztos volt, e szörnyűség, szépség vagy magasztosság nem jelent semmit.
Az örök visszatérés gondolata tehát bizonyos perspektívát jelent.
Melyben a dolgok másnak mutatkoznak, mint amilyennek ismerjük őket.
Mulandóságuk enyhítő körülménye nélkül jelennek meg.
Ez az enyhítő körülmény ugyanis megakadályoz bennünket abban, hogy bármilyen ítéletet hozzunk.
Hogyan ítélhetnénk el valamit, ami elmúlik?
Az elmúlás pírja a nosztalgia varázsával ragyog be mindent.
Ha életünk minden másodperce a végtelenségig ismétlődne, úgy oda lennénk szögezve az örökkévalósághoz.
Mint Krisztus a keresztfához.
A gondolat hátborzongató.
Az örök visszatérés világában minden mozdulatra a felelősség elviselhetetlen súlya nehezedik.
Ezért is nevezték az örök visszatérés gondolatát,
a legsúlyosabb tehernek.
Amennyiben a legsúlyosabb teher az örök visszatérés:
Ennek hátterében az életünk csodálatosan könnyűnek mutatkozhat.
De vajon a nehéz valóban szörnyű?
A könnyű pedig valóban csodálatos?
A legsúlyosabb teher ránk nehezedik,
leroskadunk alatta, földhöz lapít bennünket.
Csakhogy minden korok szerelmi költészetében:
A Nő arra vágyik, hogy férfitest súlya nehezedjen rá.
A legsúlyosabb teher tehát egyben az élet legnagyobb beteljesülésének a jelképe is.
Minél nehezebb a teher, annál közelebb kerül életünk a földhöz, annál valóságosabb és igazabb.
Ezzel szemben a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valóságos.
S bár mozdulatai szabadok, semmi jelentőségük sincs.
Akkor hát mit válasszunk?
A nehezet vagy a könnyűt?
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése