2010. január 9., szombat

A lét elviselhetetlen könnyűsége.../2




Kérdem Én, mi a jobb?

Ha azzal élünk, akivel szeretnénk,
vagy ha egyedül maradunk?

Nincs lehetőségünk ellenőrizni, melyik döntésünk jobb, mert összehasonlításra sincs módunk.

Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át.

Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot.

De vajon mit ér az élet,
ha az első próbája már maga az élet?

Az élet ezért mindig olyan, mint a skicc.
Habár a skicc sem pontos kifejezés, mert a skicc mindig valaminek a felvázolása.
Előkészület a képhez, míg az életként értelmezett skicc, semmire sem jó.

Vázlat kép nélkül.

Az esemény annál jelentősebb és kivételesebb, minél több véletlen szükségeltetik hozzá.

Csakis a véletlent foghatjuk fel üzenetként.

Ami szükségszerűen történik, ami várható, ami naponta ismétlődik, az néma.

Csak a véletlen szól hozzánk.

Ahhoz, hogy a szerelem felejthetetlen legyen:

Úgy kell röpködnie körülöttünk,
 az első pillanattól a véletleneknek,
mint a madaraknak Assisi Szent Ferenc vállainál.

Említettem már, hogy a metaforák veszedelmesek.

A szerelem metaforával kezdődik.

Azaz:

A szerelem akkor kezdődik,
amikor a Nő belevési első szavát,
költői emlékezetünkbe.


Folyt.köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése