2010. május 23., vasárnap

Éreztem, hogy belém zúdul az élet...






Nyár volt...

S Mi úgy szerettük egymást...

Mintha akkor találkoztunk volna először.

Éreztem, ahogyan a vér robajlik az ereimben...

Testem feltöltődött az ölelésedből érkező friss energiával...

S úgy sugározta szét az örömöt...
Ahogyan egy prizma szórja szét az összegyűjtött fénysugarakat.
Bőröd forró volt, sokkal forróbb, mint az enyém.

Egyszerre megváltozott minden...

Az érintések, az illatok, a hangok.

A szabadság mámorító érzése kerített hatalmába.

Éreztem, hogy belém zúdult az élet...

S testembe zártam örökre a boldogságot.

                              €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése