2010. szeptember 23., csütörtök

Ez már nem csak álom...





Fájdalmasak a napok, amikor nem érinthetlek...
Anyját keresi, így kétségbeesetten a gyermek.

Testem börtönébe zárva, harcol Érted a vágy...
Hajnali óra csörgés, töri ketté az éjszakát.

Mikor Velem vagy, bizsergető jó érzés költözik Belém...
Lüktető szívünkben a vágy, elkergeti a félelem fellegét.

Minden, szenvedélyes pillanatunk, közelebb hozza a napot...
Valóra váltva, a Bennünk élő, reményekkel teli holnapot.


                                              €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése