Azt hiszem...
Egyazon anyagból gyúrtak Minket azok a bizonyos kezek…
Egyazon lélekből adtak nekünk szemet, szívet, lángot, hitet.
Azt hiszem...
Léteztem már a múltban Veled, csak összeszorított lélekkel vak a képzelet…
Keresni, szeretni, várni, találni, gyémántra ismerni sok műanyag helyett.
Azt hiszem...
Szívedből nőtt ki a szívem valaha, s tested rezdülése lett a ritmusa…
Érintésed nyomán ismerte meg, milyen a boldogság, szépség, öröm.
Azt hiszem...
Te lettél boldogságom, szépségem, örömöm, hitem, amim nem volt még sosem…
Jóságot, szerelmet adtál Nekem, s lettél otthona, törékeny lelkemnek.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése