Hova hív, hova nő, vágyaim tava?
Ahogyan ideér a skorpió hava…
Nem nyughatom!
Nem tudhatom, hogy miért várlak.
De nincs víztükör, néma hűs öböl, hogy nem látlak.
Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér és Te vagy, te vagy a lélegzet.
Csak Veled, Veled jó ez a világ, hát ragyogj, ragyogj a mindenségen át!
Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj, csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy...
Édes szomjúság.
Keserű, gyönyörű, és néha csak nehéz...
Tűzön át, vízen át menni, ha Te mész.
Nem nyughatom!
Mert rég tudom, hogy miért várlak.
Nincs nap sem éj se út, se tér, hol nem látlak.
Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér és Te vagy, Te vagy a lélegzet.
Csak Veled, Veled jó ez a világ, hát ragyogj, ragyogj a mindenségen át!
Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj, csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy...
Édes szomjúság.
Túl a vágyott érintésen mindegy hol vagy, úgyis érzem...
Amit semmi nem takarhat, amit semmi el nem olthat.
Bármit tennék, egyre jobban ég.
S a húsomba mar ezer érzés.
Ez a kín, mely mégis pont így szép, mégis, mégis így szép.
Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér és Te vagy, Te vagy a lélegzet.
Csak Veled, Veled jó ez a világ, hát ragyogj, ragyogj a mindenségen át!
Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj, csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy...
Édes szomjúság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése