Éld az Életed...

Az Élet öregebb, mint minden, ami él...

A szépség már szárnyalt...
Mielőtt a szép fogalma, megszületett volna a Földön...
S az igazság, igazabb volt, már kimondása előtt is.

Az Élet énekel hallgatásodban s álmodik, ha alszol.

Még amikor levert és csüggedt vagy, akkor is...

Mert az Élet benned dalol.

S ha sírsz, az Élet mosolyog a napon...
S szabad akkor is, ha úgy érzed, rabláncon vagy.
Mikor sivárnak érzed az Életet..?
Az csak azért van, mert Te is szomorú és keserű vagy...
Lehet, hasztalannak és üresnek érzed...
De csak akkor, ha lelked vigasztalan helyeken időz...
S szíved elbizakodottsággal teli.

Az Élet mély, csodálatos és távoli...

S bár Vágyaid, még a lába ujjáig sem érnek fel...

Mégis közel van...

S ha csak lélegzeted fuvallata éri a szívét...
Ha csak árnyékod árnya súrolja arcát...

Leghalkabb kívánságod visszhangja is tavasszá, s nyárrá válik a keblén.

Az Élet rejtett és fátylakba öltözött...
Miként magasabb éned is fátyolozott és rejtőző.

Ám ha az Élet beszélni kezd, a szelek szavakká válnak...

S ha újra megszólal...

Ajkad mosolyát és szemed könnyeit is szavakká formálja.

Hát ne becsüld alá az Élet értelmét...

Egyszerűen, csak Éld az Életed...

                                            €$@ß@