Háromszázötven...

Csak Te tudod, milyen vagyok, csak Én tudom, milyen vagy...
Mikor a vágyunk fellobban, s józanságunk alábbhagy.

Engem nem látott senkisem, s Téged sem láthatott még...
Olyannak, mint mikor kiver a kéjtől a verejték.

Ki is sejthetné azt, amit eddig Magunk se tudtunk...
Vágyunk új vallomásait, sok gyönyörűszép titkunk?

Háromszázötven nap elteltével, Újjászületünk nap mint nap...
Te általam, Én általad.

                                            €$@ß@