2010. február 14., vasárnap

A csodáról...





Te nem hiszel a csodában, tagadod?
Nézd csak, nem győzhetlek meg... 

Mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos...

Nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt...
Nem lehet fényképezni.
Mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani.
A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni.
Nem jár mindig két lábon...
Nem lehet fényképezni...
Nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai.
A csoda, egész egyszerűen, megnyilatkozik...

Néha, csak sokkal később érjük meg, mi volt a csoda...

Hogyan avatkozott életünkbe...
Mi volt e beavatkozásban, a természetfölötti és csodálatos.
A csoda lényegét, nem tudom megmutatni, sem bizonyítani.
De gondolj talán arra, milyen felfoghatatlan...
És csodálatos, igazi valójában mindaz...
Amit mindennapinak és természetesnek érzel.
Már a létezés ténye, milyen csodaszerű!
Az, hogy megszülettél, élsz, s egy napon meghalsz!
Mindezt "természetes"-nek érzed?

Akkor vaksi vagy és botfülű.

Már a valóság is csoda... Felfoghatatlan...
Minden természetes kellékével és anyagával természetfölötti!
Miért is lenne e valószínűtlenül bonyolult...
Valóságnál értelmetlenebb a csoda?
A csoda, mindenben megnyilatkozik.

Igaz nem vagyok hívő...

De a világ lelke bennem és, hétköznapjaimban...
Szomorú és esendő sorsomban is megnyilatkozik.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése