2010. július 5., hétfő

Hallgasd a szívemet...





Ne szólj...

Szívem már érzi minden rezdülésed...

Mint árva szirmok a rájuk szálló méhek zümmögését.

Benned van mindenem, a csodálatos nyaram, a termő ősz...

Te vagy minden télben is már, a legszebb tavasz.

Pillanatnyi hiányod is gyötrő, mint sötét útja, eltévedt bolygónak...
Mely csillaga nélkül, magányában helyét nem találja.

Te lettél az, ki boldoggá teszel, s mind ezt, tiszta szívvel teszed...

Meghatódom kedves, könnyeket facsarsz, ne szólj ...

Csókjaid add, forró ölelésed, s hallgasd a szívemet...


                                                €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése