méltatlanul hiszünk, méltatlanul szeretünk...
Minden egyes nap.
Mert olyannyira nagyon azt szeretnénk,
ha igazán létezne mindaz, amit elképzeltünk.
És mégsem.
Egyszer aztán nem bízunk, és nem hiszünk többé.
Akkor sem, ha az a valaki, méltó volna rá...
Mert már olyannyira belénk égett,
a méltatlanság-érzése, a méltatlanság-félelme...
Hogy elveszítjük a bizakodás és hit képességét.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése