Volt idő, míg azt hittem, túlkésőn találkoztunk…
Akkor azt hittem, hiába láttam meg Benned mindazt…
Mit másban nem találtam, s hiányoltam…
Úgy tűnt, éppen csak egy perccel késtünk le arról…
Hogy együtt többek legyünk…
Nem osztozhatunk…
Azt hittem, nem lehet…
Hiába nyújtanám feléd kezem…
Jegyed más vonatra szól…
Tudtam, hogy Te is nézel…
S elkapott tekintetedben…
Mintha Magaddal vinnéd álmaim kulcsát...
Mindazt, mire mindig is vártam…
Most már tudom, Te vagy az, akire vártam…
Nem tűntél el, mindig megtaláltál…
S azt is tudom…
Időben ott leszek, nem késhetek, nem kések el…
Te is Rám találtál…
Igen…
Csak egy perc kell, épp csak egy perc…
Mert Együtt többek vagyunk…
Senkivel nem osztozunk…
Mert nem lehet…
S Te megfogod, feléd nyújtott kezem…
Hiába küzd "Más" ellene...
Jegyünk, Egymás mellé szól…
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése