Először vágynunk kell rá.
Akár a csókra, a testi szerelemre.
Azt sem valljuk be először önmagunknak.
Szinte félve gondolunk rá…
Mi lenne ha…
Ám meglehetősen gyakran.
Mind gyakrabban.
Álmodozunk róla, tervezgetünk...
Tüzes képeket látunk.
Fájjon rá a fogunk, és akkor megváltozunk.
A szüntelen változásban, örökre fiatalok maradunk.
Majd meglátjátok.
Csak ne siessük el.
Akik ismerik a csók titkát, tudják, hogy igen fontos…
Talán a legfontosabb benne a tempó.
A lassú szívverés.
A váltakozása maga az élet…
A természete a szerelemhez hasonlít.
Nem a szenvedélyhez, hanem a szerelemhez…
Mely alaposan szemügyre veszi szerelme tárgyát…
S Önmagát is mielőtt nyilatkozna.
Mint szerető, éppúgy rettegünk a tévedéstől…
Mint a visszautasítástól.
Semmiképp sem szeretnénk a szerelmünk elriasztani…
Óvakodunk szerelmünk megsértésétől…
S ezzel önmagunkat a kezdet kezdetén elvágni attól…
Amire a világon a legjobban vágyakozunk.
Kívánnunk kell a változást, hogy megvalósuljon.
De tudnunk kell azt is, hogy mit akarunk.
Tehát, előbb nézzünk szembe Önmagunkkal…
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése