2010. június 21., hétfő

A Férfiak is álmodnak Királylányról...







A szőke herceg, minden Nő életének fontos szereplője.
Szép, erős és bátor, és hófehér „lovon” érkezik.
A tökéletes partnerről való fantáziálás, nem csak a Nők sajátja.
Mi férfiak is egyre többen vágyunk...
Nyíltan vagy titokban...

Az Igazira, egy Igazi Királylányra...

A tündérmesék, lányoknak íródtak…
Éppen ezért a fiúk nem tudnak azonosulni vele.
Egy mellékszereplő, nem a fiúgyermek álma…
Így máshol keresik saját képzeletbeli karakterüket.
Az ő figyelmük elsősorban a szupererővel rendelkező hősökre irányul…

Akiknek a szerelmi élet sokad rendű, vagy nem is létezik.

Részben ezzel magyarázható, hogy míg a lányok a szerelemre…
A tökéletes partner keresésére nevelődnek…
Addig a fiúk inkább a stratégiai játék a nagy tettek…
S a bizonyítás vonzáskörében építik fel egyéniségüket.

Mára azonban ez a tendencia is megváltozott.

A nemi szerepek kiegyenlítődésének köszönhetően…
Egyre több illúzióról hullik le a lepel.

Tény, hogy Mi is el kezdtünk beszélni az érzelmeinkről…

S nagy részünk, ha nem is emlegeti…
De álmodozik az ideális partnerről.

Csak egy Igazi kell…

A nagybetűs szerelem „Feltétel” nélküli keresése…
Sok Férfi számára, még most is „furcsa” jelenségnek számít.
Nehezen egyeztethető ugyanis össze a férfiasságról alkotott képpel.
A független, érzelmileg nem birtokolható férfi képét…

Egyre többen utasítjuk el.

A westernfilmekből ismerős magányos hősök generációkat tettek boldogtalanná…
Mert képtelenek voltak megfelelni a „mindig erős, hős” szerepkörének.
A védelmező, de gyengéd érzelmektől mentes férfiideál…
Az évek során egyre inkább hitelét vesztette…

Ma már egyre többen vagyunk, akik büszkén mutatjuk ki érzelmeinket.

Nem sokat akarunk, hanem egyet, az Igazit.

Nekünk nem kalandra és trófeára, hanem egy Társra van szükségünk…
Akivel kölcsönösen támogatjuk és meghallgatjuk egymást.

Arra vágyunk, hogy választottunk, Igazi Társunk legyen…

Úgy figyeljen Ránk, mint ahogy mi Rá.
Futó kalandok helyett…

A szerelemtől boldog mindennapok lebegnek a szemünk előtt.

Ezért is keresünk és választunk, korban hozzánk illő Társat…

Ami, egy testi-lelki érettségre utal.

A tökéletesség kergetése könnyen oda vezethet…
Hogy az ember végül egyedül marad.

Tökéletes partner ugyanis nem létezik…

Hiába hajszolnánk eltökélten a hibátlant.
Az elképzelt ideálhoz való ragaszkodás…
A nagy Őt kereső férfiakra talán még inkább jellemző, mint a Nőkre.
Ők a tapasztalataikból…
S elképzeléseikből kreált Nőideált kergetnek…
Akinek a létezése, elég valószínűtlen.
Ezért, még ha ott is a láng az első találkozásnál…
Elég egy rossz válasz, egy hibás gesztus…
Hogy azonnal lelohadjon a kezdeti lelkesedés, és továbbálljanak.
A kompromisszumokra kevésbé hajlamos férfiak pedig…
Nem adnak lejjebb elvárásaikból…
S kitartanak a bennük élő fantáziakép kergetése mellett.
A folyamatos csalódás pedig egyre gyanakvóbbá teszi őket.
Egy szerelmi viszony az első perctől azzal fenyeget, hogy egyszer véget ér.
Az ettől való félelem pedig mindkét nem számára kétségbeejtő.

Nem a nagy Őt kell keresni, hanem az Igazit.

S ha megtaláltuk, könnyedén és kitartóan elutasítjuk az elmúlást.
A tűzre és az átütő, őrült érzelmekre állandóan szükségünk van…

Úgy is mondhatnám, magába a szerelembe vagyunk szerelmesek.

Ettől függetlenül indíttatásunk mélyen érzelmi alapú.
Mint valamilyen drogtól, úgy függünk egymástól…
S ez valójában így van...

Én, megtaláltam az Igazit…

                                                   €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése