Mert így akarom...

Kezemben tartalak, rabom vagy Királylány…

Éledő vágyad, sóhajok kalitkájába zár.
Végig simítalak, s bár még ellenállsz…

A ruhád alatt, lüktet már a tested, érzed, perzsel a vágy.

Mikor bőrödhöz érek, s nem kérek, de követelek…
Kicsit harcolsz, de gyorsan megadod magad.
Fejed hátra hanyatlik, s Én lágyan csókolom végig…

Szájfénytől ragyogó, mámorító ajkadat.

Ruháid engedelmesen hagynak el…
Mint a hólepel tavasszal a földeket.
Folyó a karom, tested, ívelő hidat épít fölé…

Mert így akarom...

Nincsenek titkaid, már az Enyém, benned születő minden gondolatod.
Fátyolos szemeid mögé rejtve el az időt...

Ziháló lélegzeted, betölti egy kéjes mozdulat.

Bőröd pórusai mohón isszák magukba simogató leheletem...
Már mozdulnál, már csókolnál, de nem engedem.
Arcodra vágyak pírját gyújtom…
Már tombol az élvezet, de kérés nélkül tovább nyújtom.

Mert így akarom..

Szempilláid megremegnek, testeden hullámok futnak át…

Ajkaim fent is lent is nyitják a kéj kapuját.

Kitárod magad nekem, enyém már mindened…
Nincs rejtett részed, mit nem birtokol, az élvezet.
Úgy érzed elérted a menny kapuját s már zuhanni vágysz…

De Én még nem engedem!

Még nem lehet!
Még nem akarom!

Még szállj tovább, Királylány.

Egyre csak beszél szemérmeddel a szám...
S Én tovább, csak tovább kutatok.

Bőröd átitatva, Én vagyok testedben a vágy.

Már nem vagy ura magadnak.
Én viszlek tovább!
Emellek, repítelek!

Minden sejted átjárom, egész lényed kéjjel itatom át.

Izmaid összerántva, majd elernyesztve...
Testedben a gyönyör hullámait gerjesztve...
Lassan magadba öleled a végtelen teret…

Múltat és jövőt tagad meg, vonagló jelened.

Testedből források fakadnak, s magukkal ragadnak...
Hegyek születnek és korlátok szakadnak át.
Szemedből könnycsepp indul útra...
Sikoly szakad fel újra, meg újra.
Kiáltasz lázba, könnybe fúlva.

Szorosan tartalak, hiába vergődsz, vágyad szítom tovább.

Csak élvezd-élvezd tovább Királylány.

Látni és érezni akarom!
Hirtelen egyetlen ponttá zuhansz, majd kitárulsz...
S mindent magadba fogadsz.

Lüktetsz, mint egy születő új világ.

Akár a teremtő Ősrobbanás, szakad ki belőled sóhajod.

Újra és újra megszületsz.

S mikor elcsitulsz, lágyan takar be karom…

Mert így akarom…

                            €$@ß@