2010. június 7., hétfő

Egyszer... Mindörökre.






Egyszer eljön a Te pillanatod...

Mosoly lesz arcodon, s arcomon.
Simogatod kezem, simogatom kezed...
Szél lebbenti szét a Ránk nehezedő sötét felleget.

Egyszer eljön az Én pillanatom is...

A beteljesülés várva-várt pillanata.
Angyal leszek arcodon, betakarlak szárnyaimmal...
lebegek, hogy Te is lebegj, Őrült Vágyainkban.

Egyszer eljön a Mi pillanatunk is...

Esőtől ázunk, fázunk, kékül el ajkunk.
Ölelésünktől emelkednek hegyek...
Háborognak tengerek, őrlődnek fel sziklák, kövek.

Egyszer majd Egymásé leszünk, az árnyak tovatűnnek... 

Meztelen lesz a tenger, a mi tengerünk.
Hogy aranyban, ezüstben fürödjünk benne...
Nem először, s nem utoljára, hanem Mindörökre.

                                                 €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése