Most itt vagy Velem, hangod hallgatom...
Milyen hatalmas, mégis lágy zene.
Lázasan jegyzi minden rezdülésed...
Szívem s lelkem viaszlemeze.
Ne vesszen el, most semmi árnyalat...
Mikor újra elmész, s nem leszel Velem.
Csupán a hangod visszhangja az Enyém...
Amint lelkemmel, szívemnek lefényképezem.
Ha messze élsz majd, Én mégis hallak Téged...
Mint Beethoven a nagy dallamot.
Süket leszek, ha kinti zaj recseg majd...
S csupán belső zenédre hallgatok.
Bezárom lelkembe. Hangod, szívem foglya már...
Örök zenéd, mindig itt marad Velem.
S úgy rejtem, mint az őserdei fák...
Lombsátra egy ritka, madár éneket.
S mikor elhív Téged a messzeség...
Kinyitom rejtett, titkos hangszerem.
S hangod dallamát, ízét, illatát...
A lemezről, szívemre visszapergetem.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése