Nem láttalak, de mindig látlak, napsütésben, sötét éjben...
Behunyt szemem mögé rajzol, féltve-óvó képzeletem.
Lennél bárhol is, mindenütt Rád kiállt a szívem...
Fölfedez a nyugtalanság, ami körülkerít mindenütt.
Megtalál a hangod, kihallatszik a csöndes szólam...
A bátortalan félénk vallomás, elér hozzám, felvidít.
Szemed menekülő pillantása rabul ejtett, nem ereszt...
S fogva tartja szívem, mint fogoly kezét a bilincs.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése