Én a Tied vagyok...

Királynőm...

A szerelmünk, ha nem a szabadságunkból fakadó...

Akkor semmilyen.

A szabadságunk mindössze Egy...
Hangsúlyozom... 

Egy birtokviszony megteremtésére ad lehetőséget...

A valóság birtokviszonyára, ami így hangzik...

Én a Tied vagyok.

Ez a létezés...

Odaadottnak lenni.

S nem tenni mást, mint szeretni.

A szabadon létező csak akkor vagy, ha Őszintén szeretsz.

Ha meg akarnálak szerezni Magamnak...
Ha azt akarnám, hogy az Enyém légy...
Tragikus tévedés áldozatává válnék.

Te csak úgy lehetsz az Enyém...

Ha a benned ragyogó szabadságában úgy döntesz...

Nekem adod Magad.

S ha ki tudod mondani...

Én a Tied vagyok.

Ez csak és kizárólag a Te döntésed lehet.
Szabad és önkéntes.

Ebben a döntésedben szabadon kiteljesülsz...

Valóságos és boldog leszel...
Tekintet nélkül arra Én, hogy viszonyulok hozzá.

A Te szeretetedért, Én semmit nem tehetek.

Ezért vagyunk kiszolgáltatottak, mikor szeretünk.

A kapcsolatunkért, viszont lehet tennem.

Tenni a létezés legmerészebb tettét...

Odaadni magam... Neked.

S kimondanom, amit a szívedben, már régóta érzel... 
Az egyetlen valóságos birtokviszonyt teremtő mondatot...
A szeretet, a létezés varázsigéjét...

Én a Tied vagyok.

A szerelem ajándékát akkor kapjuk...
Ha a létezésnek, már semmi más eszköze nincs ahhoz...
Hogy a szeretetlenségünkből kimozdítson.

Ekkor, egy mindent átható érzést kapunk...

Elemi erejűt, ellenállhatatlant...

Amely lerombolja a biztonság, a védettség falát...

S kinn találjuk magunkat a valóságban...
Mezítelenül, védtelenül, kiszolgáltatottan...

Boldogan.

                             €$@ß@