Mesés álmaid, álarc mögé rejted...
Én átlátok rajta, de Te nem is sejted.
Azt hiszed, játszhatsz, elhiszem a darabod...
Pedig jól tudom, csak érzéseid tagadod.
Szép szerep, gyenge, félénk Nőnek lenni...
De merj néha-néha az álarc mögé nézni.
Lásd meg Magadban a tiszta értéket...
A mélyen titkolt, nagyszerű eszméket.
A tagadott érzést, mi perzsel, s melegít...
A lángoló szenvedélyt, mi mindig felhevít.
Tudj sírni, ha meghal lelked egy darabja...
Tavasszal a zöld fűben hemperegni kacagva.
Merj végre égni, vágyni, fájni s nevetni...
Emelt fővel, bátran szívedből szeretni.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése