Ha elérkezik az, amire igazán várunk, arra ráismerünk.
A szerelemben...
De még a szexualitásban is...
Az ember haza akar találni a másikban.
S erre várakozni kell.
A szerelmeskedés önfeledt élményét...
Megelőzi a várakozás feszítő érzése.
Amíg nem vagy az enyém, idegenben járok.
Száműzött vagyok.
A várakozás feszültségében a jelenünk ellehetetlenül...
Nem bírjuk tovább...
S elérkezünk egy olyan pontra...
Amikor képtelenek vagyunk már várni tovább...
Átlendülünk a holtponton...
S testünkben elárad a régóta vágyott ismerős érzés.
Férfi a nőben... Hazatalál.
S a Nő örömében, ott van az a kimondatlan érzés...
Akire sóvárogva várt... Hazaérkezett.
Ennél pontosabban nem lehet kifejezni a szeretkezés örömét...
Végre hazajöttél... Belém!
Végre itthon vagyok... Benned!
A saját házadban is száműzött vagy...
Ha nem szeretsz és nem szeretnek igazán.
Úgy érzed, idegen emberek között élsz.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése