Nem jön álom a szememre...

Ez megint egy olyan dal, amit ajándékba kaptam...
S az Őt megillető méltó helyére kerül...


 

Hideg az este, támad a fagy, ropog a hó a talpad alatt...
Búcsúzol, most ennyi elég, értem végre, nincs még vége.

Körülölel a fény és a zaj, nem is bánom, ha mást nem akar...
Mert olyan jó, hogy vagy Te Nekem, már minden rendben, védesz Engem.

És már nem bánt a szó, itt a szívemben régen, ami nem kimondható...
Mert vár a holnapom, megmutathatom mindazt, ami jó.

Ha nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki ha közelebb lép.

Akkor már nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki a szívemben ég.

Egy rövid üzenet az asztalon, írod, hogy sietsz és hogy szeretsz még nagyon...
Ha jön a holnap, itt leszek még, bárhol jártam, csak Rád vártam.

Mindig új vagy és mindig más, de Nekem bejön ez a változás...
Nem is tudod, ki vagy Te Nekem, minden rendben, védessz Engem.

És már nem bánt a szó, itt a szívemben régen, ami nem kimondható...
Mert vár a holnapom, megmutathatom mindazt, ami jó.

Ha nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki ha közelebb lép...

Akkor már nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki a szívemben ég.

És már nem bánt a szó, Ami bántott úgy régen, ami nem kimondható...
Csak Én hallhatom, Én láthatom mindazt ami jó.

Ma nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki ha közelebb lép.

Akkor már nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki a szívemben ég.