Az ember, akit a sors melléd rendel...
Sosem akkor jön el és sohasem úgy, ahogyan várod.
Lehet, hogy nehéz meglátni a benne rejlő kincset...
De Ő az ki vigyáz rád.
S talán Ő lesz az, aki megérintheti a megérinthetetlent.
Aki örökké szeret és elenged, ha kell.
Egy napon ráébredsz, hogy minden múlandó.
És nincs ehhez fogható...
Furcsa jelenet mikor egy férfi rájön...
Amiben hitt és reménykedett, valóság.
Rájön valóban szeretik...
Őt valóban Őt magát szeretik, önmagáért.
Nem változik sem az árnyalatnyi mosoly az arcán...
Nincs heves változás a viselkedésében sem.
Egyszerűen csak a szemében látszik...
Hogy most valami történt vele...
Megállt a világ, csak egy pillanatra...
De talán úgy is marad.
Csak a szeme mélyén mozdul egy érzés...
Ami csodálkozó nagy óvodássá teszi a szembogarát.
Többet mond a szavaknál ez a nézés.
És a pillanat megy tovább.
De már ezerszer nyugodtabb mint fél perccel előtte.
Pedig nem voltak nagy szavak, sem ígéretek...
Sem semmi olyan, amit ne látott volna azelőtt.
A nőben semmi nem változott.
A tudat változott mindkettőjükben...
Ez már valóság.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése