Csodás élmény pihenni öledben, közben hallgatni édes hangod…
Tarkítja a felszabadult csendet, előtörő kedves kacajod.
Elszabadul az éj sötétjében, számtalan szebbnél-szebb titok…
Csendes megnyugvásunk békéjében, vágyakozva nézem az arcod.
Január szürkesége mindent betakar, a Holdat keresem, nem látszik sehol…
Miközben a közeli faágak, ringatózva zörgetik szelíden az ablakot.
Megnyugtat, ahogy lágyan bólogatnak, s már alig hiányzik a Hold…
Jó, hogy vagy Nekem, ölellek Kedvesem, kedvesen, ahogy érinted az arcom.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése